Ne várd meg, amíg szomjas leszel!

A múltkor egy ismerősöm szegezte nekem a kérdést, amikor megnézte egy videónkat. Zsuzsi áll a kezemben, aztán én állok Zsuzsi kezében. Pár másodperc. És hol van ebben a jóga? kérdezte az ismerős, én pedig rögtön rávágtam: bennünk!

A jóga filozófiájának lényege,

hogy elvisz a felismerésig: a test, a lélek és a szellem együtt alkotják az embert. Jógázáskor a tudatosságot valósítjuk meg, pontosabban szólva eszmélünk. Jógázáskor felismerhetjük, hogy a folyton változó világban hol rejtőzik az állandó, ami minden változás mellett változatlanul ott van. Ez az állapot megajándékoz minket a pillanatnyi békesség érzésével, amit ügyesen és kitartóan egyre tovább fenn- és megtarthatunk magunkban.

A jógáról több ősi írásban is szó esik, modern jelentésében először a Katha Upanishadban értekeznek róla, amit valamikor az ie. 5-3. században írtak. Ebből is világosan látszik, hogy az állandóság iránti vágy ősi, az ember azóta is folyamatosan kutatja a titkot.

Patanjali isz. 200-ban írta meg híres szövegét a jóga alapjairól. A jóga szútrákban azt írja: yogash chitta-vritti-nirodhah: a jóga az elme lecsendesítése. Miért kell az elmét lecsendesíteni? A túl sok gondolkodás tapasztalhatóan messzebb visz annak megérzésétől, hogy egységben létezünk, nem különálló entitások vagyunk, hanem a teremtett világ szerves részei. Együttműködni kizárólag ennek az egységnek a tudatában érdemes, amikor egy belső tapasztalás útján ráébredünk, hogy tetteink folyamatosan hatással vannak nemcsak ránk, hanem környezetünkre is, a környezetünk pedig ránk, és bármit teszünk, ez a lüktetés, ez a kölcsönhatás dolgozik.

Az akrobatikus gyakorlás, vagyis a szolár akrojóga és a jóga

Itt aztán tényleg nehéz egy külső szemlélőnek felismernie a jógát, pedig belül nagyon sokszor megtörténik. Az akrojóga szolár ágában, vagyis az erőteljes fizikai gyakorlatok közben gyakran érzem azt a mély összpontosítást és befelé figyelést, ami az egység érzésével ajándékoz meg. Egységbe kerülök nemcsak magammal, hanem a partneremmel is, majd ketten együtt valami közöset alkotunk. Amikor egy-egy nehezebb gyakorlatot megcsinálunk, akkor a figyelmünk tiszta lesz és éles, a légzésünk közös, vesszük egymás jeleit, a pillanatban vagyunk, egyhegyűvé válik az elménk.

Mindez nagyon emelkedettnek hangzik, és egyébként az is, szelíd módon, és legtöbbször pillanatokban mérve. Mert örülünk annak, ha akár csak néhány másodpercre átéljük a sikert, aminek lényege, hogy igyekszünk nem fejre ejteni a másikat, bízni és örülni. Megtörténik a tudatos ébrenlét, tényleg meditálunk, vagyis egyesülünk az univerzummal, mert megvan a flow. Igen, ahogy Csíkszentmihályi Mihály is megírta a Flow-elméletében, amikor belekerülsz, akkor az univerzum hullámain szörfölsz. Elképesztően jó érzés, mondhatni addiktív.

A jóga segít, hogy jobban hozzáférjünk belső erőforrásainkhoz, ami az öntudatról, elfogadásról, részvétről, türelemről, háláról, megbocsátásról, szelídségről, szeretetről, békéről és örömről tanít minket.

Attól, hogy jógázunk, nem szentté válunk, de akár válhatnánk is. Legalább teszünk valamit a cél érdekében, és felismerjük, ha éppen csúfosan megbotlottunk az úton.

Attól, hogy akrojógázom, nem lebeg a fejem felett a glória, továbbra is rengeteget esek-kelek szó szerint és átvitt értelemben.

Mit ad az (akro)jóga gyakorlás?

1. Az (akro)jóga nyitottabbá és érdeklődőbbé tett. A gyakorlás közben rászorulok az empátiára, hiszen ha nem helyezkedem bele a másik nézőpontjába, sosem fogjuk együtt megvalósítani a gyakorlatot.
2. Az (akro)jóga türelmesebbé tett, mert a siker sosem rögtön jön, viszont amikor ott van, az nagyon jó érzés és megtanultam, hogy érdemes várni rá.
3. Az (akro)jóga belátóbbá tett, mert megtapasztaltam, hogy a határaim nem ellenem vannak, hanem értem, általuk tudok tanulni.
4. Az (akro)jóga kitartóbbá tett, mert látom, hogy semmi sem érkezik azonnal, a megfelelő energiabefektetés nélkül nincs eredmény.
5. Az (akro)jóga erősebbé tett, mert számtalanszor elkeseredhetnék a kudarcokon, mégis folytatom a gyakorlást. Miért? Megtapasztaltam, hogy a kudarcok végén ott a siker, ha nem is pont abban a formában, ahogy én azt akartam.
6. Az (akro)jóga bölcsebbé tett, mert nagyon sokszor a lentből jön a fent és fordítva. Nincs garancia arra, hogy ami már az enyém, az következőre is menni fog, mégis csinálom, hiszen a felszín alatt ott lapul a fokozatos és folyamatos fejlődés, ami minden látszat ellenére létezik.
7. Az (akro)jóga határozottabbá tett. A fizikai erősödés meghozott egy lelki és szellemi magabiztosságot, ami természetesen nem állandó, de éppen elég arra, hogy adott helyzetekben felállíthassam a határaimat és képviseljem is őket.
8. Az (akro)jóga szelídebbé tett, mert vadsággal és akarással sosem értem még el sikert.
9. Az (akro)jóga boldogabbá tett, mert az önmagamnak adott idő mindig meghálálja magát, érezzem magam bármennyire rosszul, gyakorlás után szintekkel jobban vagyok. Kivétel nélkül mindig.
10. Az (akro)jóga hálásabbá tett, mert megtapasztaltam, hogy amit belerakok, azt kapom vissza. Nem többet és nem kevesebbet. Ez a tény pedig jelzi számomra, hogy az életem legalább egy kis részét képes vagyok befolyásolni. Ez pedig az isteni gondviselés és az önrendelkezés csodálatos elegyét világítja meg számomra.