A rossz hír, hogy repül az idő. A jó hír, hogy te vagy a pilóta.

Repülni ugyanis sokféleképpen lehet, de nálunk a fő szempont a testi, lelki és a mentális egészség, ezt sose téveszd szem elől.

Szóval, ha te is azok közé tartozol, akik ebben az évben valamikor velünk repültek, akkor neked írtam a dalt bejegyzést.

Kezdem ott, mindenféle negatív felhang nélkül, (na jó, nem), hogy 2021-ben május 27-én volt az első óránk, vagyis az év első felében egyszerűen nem tehettük azt, amit talán a legjobban szeretünk a munkánkban: órát tartani. Így történt, hogy 2021 először a várakozásról szólt, aztán pedig egy elképesztő sprintről. Olyan érzés volt az egész, mintha feleannyi idő alatt akarnánk lefutni a maratont, mert a célba azért szeretnénk beérni.

Azt mondta nekem nemrég valaki, hogy az akrojógára fura emberek járnak. Ezt nem degradálóan, inkább elismeréssel jelentette ki, amiben benne volt az a mellékíz is, hogy neki ez sok lenne. Mert az akróban a gyakorlás alatt bizony testi közelség van, kapcsolódás, együttműködés, érintés és játék, ami sokaknak sok. Rengetegen elszoktak ettől, nem két év, hanem évtizedek alatt. Nekik mondanám, hogy próbáljanak próbálkozni, megéri.

Aztán ott a bátorság és a kíváncsiság, ami ugyancsak kikopott. Bátorság, hogy akkor is megpróbálod, ha egyelőre elképzelni sem tudod, hogy menni fog-e, kételkedsz abban, hogy megtartanak vagy te meg tudsz-e tartani mást. Kíváncsiság, hogy felfedezd a képességeidet a mozgásban, akkor is, ha bénának érzed magad.

Jár hozzánk egy lány, akinek olyan sok félelme van önmagával kapcsolatban, hogy azt felsorolni is nehéz lenne, de a múltkor hatalmas mosollyal jelentette ki, hogy kitartása és akaratereje is van, ami viszi előre, úgyhogy ne izguljak, ő biztosan nem adja fel. Érzi, hogy jót tesz neki a gyakorlás.

Aztán ott van A. is, aki saját bevallása szerint még soha semmiben nem tartott ki, ha mozgásról volt szó, mert az ő érdeklődését nehéz megőrizni. Hónapok óta velünk van nem egy, hanem heti több alkalommal is. Miért? Mert élvezi. A társaságot, a változatosságot, a progressziót.

Aztán ott van G, akinek a komoly testi tünetei rendeződtek a gyakorlás terápiás hatásai miatt. Felszabadult nemcsak testben, hanem lélekben is attól, hogy végre nem fáj neki, tudja mozgatni a karját, azt írta nekünk, hogy egyenesen kicserélték. Nem a karját, őt magát.

Egy házaspár a gyerekeik születése óta először töltött kettesben egy hetet éppen velünk, a nyári táborunkban, és azt mondták, hogy köszönik. Eleinte féltek, hogy jó döntés-e nekünk adni ezt a hetet, de nem csalódtak. Hosszú évek óta élnek házasságban, szóval elég jól ismerik egymást, itt mégis felfedeztek újdonságokat a másikban, nem utolsó sorban pedig a közösség is kellemes csalódás volt számukra.

Egy másik G. évek óta velünk van, és a meglátásai, tanácsai egyenesen kincset érnek nekünk. Akkor is meghallgatom és figyelek a szavára, ha kicsi szívemnek elsőre bántó kritikának tűnik, amit mond. Persze sosem az, de ilyen a szubjektum, G. pedig a világon az egyik legszelídebb és legkedvesebb ember. Az ő észrevétele alapján hívtuk életre a második ASP programot, miatta kezdtük el a csoportbontást, így már heti két óránk van. Az idei év egyik legjobb döntése volt hallgatni rá.

Egy másik A. kihagyhatatlan a felsorolásból, habár utálja, ha figyelnek rá, most mégis szólok, hogy ő a legkitartóbb ember, akit ismerek. Amióta eljött az első ASP tanfolyamunkra velünk gyakorol, táborozik, a csapat egyik igazgyöngye, de komolyan, elképesztő nő. Emellett a humora fenomenális, szuper blogja van és a futás mellett süt-főz, meg ezerféle mozgásórára jár, olvas, ide-oda megy versenyekre, én komolyan mondom, hogy marslakó.

Aztán ott vannak a párok, akik felfedezik egymást egy kapcsolat fittness programunkon is, a kezdők, akik belevágnak, az idősebbek, akik fittyet hánynak a korukra, a fiatalabbak, akik jönnek egyedül és baráttal, akik ajánlanak minket, akik beugranak néha, akik külföldről csatlakoznak, akik messziről drukkolnak.

Hát ilyen „fura” emberek találnak meg minket és erre mi nagyon, de nagyon büszkék vagyunk.

Hozzáteszem, ebben az évben minden nehézség ellenére több száz ember jutott el hozzánk.

Igen, sokszor vagyok fáradt. Egyrészt mert sprintelek a maratonon, másrészt mert a bizonytalanság, az állandóan változó keretrendszer már a fülemen jön ki, annyira sok belőle. Az egyetlen, ami segít, az ti vagytok. Komolyan, lehetek akármennyire kiakadva, még nem volt olyan óra, aminek már az elején ne azt érezzem: ez az. Most minden rendben van.

Látni, ahogy fejlődtök, minden egyes ember, az a csoda netovábbja. Mégis, mikor mondjon az ember ilyeneket, ha nem az év végi összegzéskor?

Miattatok érdemes dolgozni, mert ez az egész hatalmas munka is. A közösségi médiás jelenlét, a videók, posztok, szövegek, a honlap, a szervezés, az órákra készülés, a tábortartás: meló.

Olyan meló, ami egyben szórakozás és szabadidő is. Amiben nem felejtjük el, hogy felelősséggel tartozunk nektek a pénzért, az időért, az energiáért és a bizalomért. Ha hibázunk, bocsássátok meg, ha segítünk, köszönjük a lehetőséget, ha jól érzitek magatokat velünk, akkor megérte!

Várunk 2022-ben is!

Rövidített verzió

Január 5-én érkezett egy vélemény a 2020-ben megjelent könyvünkről, ami igencsak megmelengette a szívünket, hiszen egy neves gyógytornász mondta, hogy ez egy jó könyv.

7-én megosztottam a közönséget egy poszttal arról, hogy a túlsúly vajon esztétikai probléma-e. Mindezt a Cosmopolitan címlapja ihlette, ahol a This is healthy címmel túlsúlyos modelleket fényképeztek jógázás közben.

Macskás kontenttel 16-án rukkoltam elő először, de nem utoljára.

Jártunk a Való Villában, és acroyoga foglalkozásokat tartottunk a villalakóknak. A távoktatás egyébként sem könnyű, de acroyogát tanítani teljesen kezdőknek képernyőn keresztül igazi kihívás volt. Minden tpasztalatot szívesen fogadunk, ez is emlékezetes volt.

Február 2-án már nagyon hiányoltuk az órákat és Titeket is.

3-án bevallottam, hogy milyen gyakran kerülök gondolkodási zsákutcákba, és mennyire nem érzem azt, hogy rendben lennék.

Február 10-n szóltam, hogy a fittség nem ajándék, és ehhez szakembereket is felsoroltam a cikkben.

15-én a csípő fitten tartását vettem a célkeresztbe.

26-án rájöttem, hogy a tanfolyamok kezdése olyan, mint a rétestészta készítés, húzni kell.

Március 9, újabb macskás poszt.

19-én már beszippantott a TikTok, és még nem vettem észre.

Március 25-én már robogott az Online Kapcsolat Fitness játékunk, amire azért vagyok nagyon büszke, mert nem csak mozogni lehet benne, hanem felfedezni mindenféle új dimenziókat a párkapcsolatodban.

Március 29-én indítottam a kampányt az alaptanfolyamra, és pontosan ugyanazzal a lelkesedéssel és örömmel készültünk rá, mint az elsőre.

Március 31-én még mindig a TikTok varázsa temetett maga alá.

Április 7-én már a házimunkát is az acroyoga uralta.

Aztán április 8-án szóltam mindenkinek, hogy Vár Hvar!

Tudod, milyen nehéz benne maradni valamiben, amiből kiugranál, pedig tudod, hogy jót tesz neked, ha kitartasz?

Április 23-án a jógakerékre álltam: Mivel még mindig nem tarthattunk órát, már azt sem tudtam, mivel szórakoztassam magamat…

Május 10-én még a védettségi igazolványokról kellett kérdezni titeket. Senki nem tudott semmit, mindenki bizonytalan volt, és ez szerintem azóta sem változott.

Hogyan működik a test? Hogyan tanulod meg a mozdulatot, hogyan hozod létre a kapcsolatot a tested egyik-másik porcikája és az agyad között? Hogyan épül ki az áramkör, hogy képessé válj a parancsot végrehajtani? Izgalmas kérdések, és vannak válaszaink is!

Június 1-én kitettük székhelyünket a Margitszigetre. Innentől egy darabig jelentkezési lapos volt a rendszer, aztán rájöttem, hogy minek.

Június 6-án vették át diplomájukat az első magyar Strukturális Integrátorok, köztük Péter.

Június 19-én zavarba ejtő kérdést kaptunk: valaki megkérdezte, hogy miért járnak hozzánk órákra. Péterrel már öt éve tartunk együtt órákat, és gyakran beszélgetünk arról, hogy mit adunk a gyakorlóknak, amiért minket választanak.

Június 20-án a The Team valaha volt egyik legsikeresebb posztját sikerült kitennem.

Június 20-án a meditációra buzdítottam.

Június 21-én Karsza Andi blogbejegyzése melengette meg a szívemet, ő az egyik legkitartóbb és legelkötelezettebb gyakorló.

Június 22-én és 23-án valami történt velem, mert egymás után két macskás poszt is megihletett.

Július 1-8 között újra egy belevaló acroyoga tábort tarthattunk Hvaron.

Július 12-én már újra órát tartottunk.

15-én néztünk csak kifelé: Ahhoz képest, hogy napok óta csak nézünk ki a fejünkből, nem is olyan rémes.

Július 27-én megtudtuk, hogy szeretett akrós társunk, Micsinai István tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nagyon megrázott a hír.

Július 30-án már dübörögtek az órák. 

Augusztusban nagyon kreatívak voltunk, és még volt bennünk jó adag lendület is.

Augusztus 4-én kezdtem el tulajdonképpen a ladybases videókat posztolni.. Ennek az évnek ez az egyik legnagyobb sikere és ajándéka számomra. A ladybasing egy létező jelenség. Jurák Zsuzsival néhány hete gyakorltunk hatalmas lelkesedéssel és kedvvel. Itt most én baselek, de olyan videót is felrakunk majd, ahol Zsuzsi engem. Tesszük ezt azért, mert a baselés hatalmas kihívás, öröm és teljesítmény. 

Augusztus 6-án már eldöntöttük, hogy 2 órát tartunk hetente, egyiket kezdő, másikat haladó szinten. Köszönjük Túri Gábornak, hogy segített ezt a döntést meghozni! Csodálatos, ahogy a visszajelzések segítenek bennünket is abban, hogy számotokra megfelelőbb szolgáltatást nyújtsunk.

Ekkoriban mentünk ki dedikálni az Everness fesztiválra is. Itt eladtunk 1 könyvet! 😀

Augusztus 30-án megvolt az év egyetlen koncertélménye!

Szeptember 4-én az ünnepi könyvhétre is kilátogattunk, és a tűző napon vártuk az özönlő tömeget, hogy dedikálhassunk nekik is.

Szeptember 8-án visszaemlékeztünk arra, hogy voltunk mi a Családbarát magazinban is Lénárt Gitta jóvoltából.

Szeptember 4: Az a helyzet, hogy olyan emberekkel van szerencsém gyakorolni, mint Jurák Zsuzsi és Csikós Illés, köszönöm az élményt, ez a délután fergeteges volt. Miért? Mert olyan dolgokat csináltam meg, amiket sosem előtte, viszont évek gyakorlása formálódott sikerré ma. 

Szeptember 6-án hatalmas elánnal elindult a 2. ASP!

Szeptember 13-án egy hagyományos indiai tánc apró szeletét tanította meg Komáromi Alexandra a Magyar Tüzes Találkozó 2021 – Hungarian Fire Convention HFC2021 eseményen 

Szeptember 21-én még robogott az Acroyoga Start Programunk, azóta is hálás szívvel gondolok a csapatra.

Szeptember 26-án felugrottunk Kőhegyre, ahol lefixáltuk, hogy Pünkösdkor megint felugrunk, és tartunk egy csodás kőhegyi tábort.

Szeptember 28-án próbáltam visszafogni magam a mostani rövidke sor kapcsán, de nehéz. Hát milyen menő páros vagyunk már! (Bocsi, Zsuzsi!)

Az órák minden nehézség és fáradtság ellenére a hét fénypontjai, ebben az évben engem az acroyoga mentett meg. Hogy indulhat egy sor? Például így.

Október 13-án diszkó alapok órát tartottunk.

Október 19-i intelem: A fejlődést mindig önmagadhoz mérd. Mindegy, mit csinálnak mások, hol tartanak, ha gyakorolsz, fejlődni fogsz.

Október 25-én már a bemelegítés minél érdekesebb és játékosabb módjainak bűvöletében éltem. Számomra a változatosság az élet mozgatórugója: Minden acroyoga órán azt szeretnénk ha az első perctől az utolsóig élményekkel gazdagodnál. Ezért a bemelegítést is igyekszünk minél változatosabbá, játékosabbá tenni úgy, hogy biztonságosan, alaposan át legyél mozgatva.

Október 29-én egy rémisztően jó acroyoga órát tartottunk, ahol csodás jelmezekben pompáztatok. Mi eddig jutottunk jelmezügyileg.

30-án, amikor jön valaki a tengerentúlról, aki megrepteti Attit.

November 2-án véget ért az ASP 1. modulja, 8 héten át tartottak velünk ezek a csodálatos emberek. Élmény volt, köszönjük, hogy eljöttetek! Folytatás hamarosan egy 2. modullal, amiben az alap mosógépeket tanítjuk majd. Köszönet a fotókért Balogh László Tas! Köszönet a helyszínért, INspirál Cirkuszközpont! Köszönet Zsuzsi Jurák!

November 6-án már bevallottam magamnak, hogy fáradt vagyok: Most már hetek óta tart nálam a „valahogy csak összekaparom magam” életérzés. Ilyen is van, arra trenírozom magam, hogy ezt is „csak” szemléljem, és minden alkalommal arra figyeljek, hogy elfogadjam, ha nehéz. Nem kell küzdeni, mondogatom magamnak, elég, ha megteszem, amire éppen képes vagyok. Mondjuk azt, hogy elmegyek edzésre.

November 26-án született az év legnagyobb reakciót kiváltó posztja.

December elsején emlékeztettünk, hogy február 4-6 között téli elvonulást tartunk.

December 6-án írtak nekünk egy igen letaglózó (pozitív értelemben) visszajelzést.

December 9-én tartottuk 2021 utolsó acroyoga óráját.

December 16-án pedig rájöttünk, hogy …