Élményt vársz? Az nem magától jön!

Ide szinte mindenki kifáradva, gondokkal, elvárásokkal, bánattal beborítva érkezett. Ha nem lett volna elég az elmúlt másfél év csak úgy simán, megfejelte az életérzést szakítás, halál, sérülés, munkagondok. Így kezdtünk neki.

5 éve ismerkedtem meg Péterrel, és azóta együtt vagyunk főleg jóban és néha a rosszat is tapasztaljuk. Péter az elejétől a legtermészetesebb módon vont be az acroyoga gyakorlásba, vezetett be az óratartásba, fokozatosan adva át a lehetőséget arra, hogy irányítsam a foglalkozásokat. Az, hogy büszke rám és támogat, olyan jelenségben nyilvánult meg, hogy mindig, de tényleg mindig elmondta, képes vagyok erre. Hogy csináljam, képezzem magam, menjek tovább, mert én ezt tudom.

Ez a fajta önzetlen pártfogás nekem új volt, és azóta is folyamatosan rácsodálkozom, hogy lehet valaki egy kapcsolatban ilyen odaadó. Őt tényleg tölti, ha büszke lehet rám, tényleg élvezi, ha ragyogok. Nem akart versenyezni, emelt engem, mert mint mondta, ez őt is emeli.

Az órákat ez a fajta energia mindenképpen áthatja. Az ő szakmai tudása nemcsak az acroyogában nyilvánul meg, hanem az emberi test ismeretében, a thai masszázsban és legfőképpen a metta tér kialakításában és megtartásában.

A metta a gyakorlás legeslegfontosabb része. Ez az állapot olyan figyelmet jelent, amiben a résztvevők biztonságban érezhetik magukat, tapasztalják az elfogadást, megtanulnak reagálni önmagukra és a másikra is a szerető kedvességben. Képesek lesznek a segítségével behúzni a fókuszt, jelen lenni a pillanatban. Elfogadják önmagukat és a másikat, ami már alapból „jobbá tesz”, minőséget generál, hiszen mindannyian igyekszünk valami jobbat nyújtani (meghaladni). Nem pusztán fizikailag, hanem sokkal inkább a hozzáállásunkban.

Ez a tudás a csoportfoglalkozások alapja, ami nem magától érkezik meg az emberbe, hanem hosszú évek tudatos önismereti munkája, figyelem, érzékenység, küzdelmek, bátor kérdések és még bátrabb válaszok gyümölcse. Nem mindenki képes erre, ezt tanulni kell. Ezt gyakorolni kell. Ebben évek munkája van. Igen kevés az olyan tanár, aki ennek a készségnek a birtokában van, és Péter ilyen tanár.

Az önismereti munka egész életen át tart. A kezdet mindenképpen ott van, hogy kutakodsz. Ki vagyok, miért olyan, milyen hatások értek, mit tehetek, hogy ezek a hatások a fejlődésemet szolgálják. Péter hosszú éveket fektetett abba, hogy dolgozzon magán, és én, aki mellette vagyok, tapasztalom, hogy mennyire hitelesen képviseli ezt a folyamatot. Ő az az ember, aki vette a fáradtságot arra, hogy ne csak kérdései legyenek, hanem válaszokat is találjon, amiket aztán hasznosít, megél. Ő nem a levegőbe beszél, nem csak filozofál.

Péter annyira hiteles, hogy nem megjátszós. Nem akarja azt mutatni, hogy a Türelem szobra, szent, a Nagy Tanító, a Mester, aki aztán tényleg odateszi. Péter felkapja a vizet, ha olyan a szituáció, kijön a sodrából, ha annak ideje van. De mindig, tényleg mindig belátja, ha hibázott, szavakban is kimondja, hogy ezt vagy azt elszúrta. Vele tapasztaltam meg először, hogy egy vita után azt is lehet mondani: igazad van, végiggondoltam a dolgot, és ez bennem van, belőlem jön, legközelebb figyelek. Péter nem az az ember, aki ragaszkodik a hülyeségéhez, csak azért, hogy ő győzzön. Ez azért elég felszabadító egy párkapcsolatban. Az is felszabadító, hogy erre a példamutatáson keresztül engem is ösztönöz, engem, a meggondolatlan kost, aki fejjel indul neki, izomból hajlamos megoldani, legalábbis belekezdeni. Mellette jöttem rá, hogy nem a saját győzelmem a lényeg a nézeteltérésben, mert a vitában a győzelem a megegyezés. És olyankor nem azt érezzük, hogy csorbulunk, kevesebbek vagyunk a másik kedvéért, hogy feladtuk az álláspontunkat, hanem azt, hogy ketten ezt is megoldottuk.

Péter terel, és hagyja magát terelni, ami az együttműködésünk alapja. Amolyan win-win szituáció.

Az acroyoga gyakorlás, az óratartás kiváló terep ennek a megtapasztalására, mert itt nem lehet mást csinálni, vagyis nem érdemes. Vagy együtt, vagy sehogy.

A 2021-es HVAR tábor elképesztően jól sikerült. Nem azért, mert izgalmas gyakorlatokat vittünk, mert dolgoztunk a tematika felépítésén, vagy törekedtünk a változatosságra. Ez minden foglalkozás alapja. A tábor azért volt szuper, mert a huszonvalahány ember együtt hozott létre valami fantasztikusat.

Ide szinte mindenki kifáradva, gondokkal, elvárásokkal, bánattal beborítva érkezett. Ha nem lett volna elég az elmúlt másfél év csak úgy simán, megfejelte az életérzést szakítás, halál, sérülés, munkagondok. Így kezdtünk neki.

Vittünk egy tábori „indulót”, egy csodálatos mantrát, ami az egész hetet elvarázsolta. A nyitókör irányt adott az együttlétnek, a közös mantrázások a tengerparton, a zenélés, a plankton nézegetés, a séták, a fagyizás, a fürdés, az ökörködés a tábori úszómatracon a vízben, a különféle tehetségek megcsillogtatása, önmagunk felvállalása, megmutatása, a mozgás, a finom ételek, a nagy beszélgetések pedig teljessé tették az élményt.

Tudatosan figyeltünk, hogy senkit se hagyjunk magára, beszélgettünk külön, csoportokban, szerettük volna, ha kinyílik, felszabadul mindenki. Elképesztő volt látni, ahogy összehangolódtunk, ahogy elfogadtuk egymást, ahogy vagyunk. Elképesztő volt, ahogy megjelent az igény arra, hogy mindenki gyakoroljon mindenkivel, mindenki beszélgessen mindenkivel. Repkedtek a poénok, több örökérvényű szállóige született.

A zárókör életem egyik legcsodálatosabb csoportélménye lett, ott aztán végképp megmutatkozott, hogy ez a tábor sikeres volt. És ez a siker nem jöhetett volna létre Péter tudása, érzékenysége és a résztvevők akarata nélkül. Mert minden nehézség ellenére, akik velünk voltak, őszintén beleadtak apait-anyait a csoportdinamikába. Az volt a meló, hogy akarták, és el tudták engedni a gondokat, magukat. Mi megteremtettük az alapot Péter vezetésével, de az egész fabatkát sem ért volna a csoport nélkül.

Emberként hajlamosak vagyunk ragaszkodni a nehézségeinkhez, bánatunkhoz. Itt viszont ennek nyoma sem volt, amellett, hogy senki sem tagadta el, ha nehéz, megengedték a pityergést, a kiakadást is. Aztán megengedték a beszélgetést, a felolvadást, a belátást, ami azért nem kis dolog.

Szóval ezt a mettát teremtettük meg Péter vezetésével, érzékenységével. Büszke vagyok rá, és hogy mellette lehetek. Büszke vagyok a táborlakókra, akik voltak annyira érzékenyek, játékosak, tudatosak, hogy engedték ezt a légkört megvalósulni. Akik emelték egymást, nem csak az acroyoga közben.

Baromi jó csapat vagytok!

Mikor találkozhatsz velünk?

Akrójóga órák (Inspirál Cirkuszközpont):

hétfő: 18:30-19:30

csütörtök 19:00-21:00

Magánórák: előzetes időpontegyeztetés alapján

TestSzobrász kezelés: előzetes időpontegyeztetés alapján

kövess

Csak néhány kattintásra vagy további izgalmas tartalmaktól.